"Nagy kedvencem volt verekedni a farkasokkal. A falusiak szerint �ten alkottak egy falk�t, nekem pedig t�zfegyvereim volt, �s k�t olyan kuty�m, amelyik pillanat alatt el tudt�k roppantani a toporty�n gerinc�t.

Sz�val �gy egy�rai lovagl�s ut�n meg�rkeztem egy kis v�lgybe. Annyira ismertem, hogy m�g h�ban se t�vesztettem el. Ahogy induln�k a sz�les tar s�kon a lombja vesztett erd� fel�, meghallom az els� �v�lt�st.

R� egy pillanatra megsz�lalt a m�sik, azt�n a harmadik. olyan egyszerre orgon�ltak, hogy nem tudtam volna megmondani, h�nyan vannak, csak annyit tudtam, hogy megl�ttak, �s most egym�st h�vogatj�k gy�l�sbe, pont, amint rem�ltem.

F�lelem egy csepp se volt bennem, �m m�gis �reztem valamit, amit�l minden sz�l sz�r fel�llt a karomon. teljesen kihaltnak t�nt a hat�rtalan vid�k. R�parancsoltam ebeimre, hogy hagyj�k abba a morg�st �s j�jjenek ut�nam. Hom�lyosan sejtettem, hogy jobb lesz min�l hamarabb tisztulnom a ny�lt terepr�l, be a f�k k�z�.

Kuty�im m�ly hang� riad�jel�ket hallatt�k. H�trasand�tottam, �s m�g�tt�nk p�r sz�z �lnyire megpillantottam a farkasokat, amint egyenesen fel�nk suhannak a havon �t. H�rom �ri�si termet� sz�rke farkas volt, rajvonalban k�zeledtek. V�gtatni kezdtem az erd� ir�ny�ba.

�gy is l�tszott, hogy k�nnyed�n el�rem, m�g miel�tt a h�rom toporty�n a k�zelembe f�rk�zhetne, csak h�t a farkas nagyon agyaf�rt j�sz�g. Ahogy nyargalok l�hal�l�ban a f�k ir�nt, megl�tom a falka marad�k�t: �t kifejlett �llatot, amint balr�l akarnak el�bem t�r�lni. Ez bizony csapda volt. Sose jutok be az erd�be, �s a falka nyolc vadat sz�ml�lt, nem �t�t, ahogy a falusiak �ll�tott�k.

M�g akkor sem volt annyi eszem, hogy megijedjek. Meg se fordult a fejemben, hogy ezek az �llatok nyilv�nval�an ki lehetnek �hezve, ha idemer�szkedtek a falu k�zel�be. �szt�n�s tart�zkod�suk az embert�l nyomtalanul elp�rolgott.

Felk�sz�ltem a harcra. A csatacsillagot az �vembe sz�rtam, a karab�llyal c�lbe vettem �s le is szedtem t�lem n�h�ny �lnyire egy nagy h�met, �gy, hogy m�g maradt id�m �jrat�lteni, mik�zben kuty�im �s a falka egym�snak ugrottak.

A t�sk�s �rv miatt nem kaphatt�k el az ebek nyak�t. Az egyik farkas nyomban az els� �sszecsap�sban oda is veszett a sinkor�nok hatalmas �llkapcsai k�z�tt. L�ttem, �s leszedtem egy m�sikat.

Addigra a falka k�rbefogta a kuty�kat. �n l�ttem �s l�ttem, igyekezve, hogy olyan gyorsan t�ltsek �jra, ahogy b�rok, �s ne a kuty�kat tal�ljam, de l�ttam, hogy a kissebbik szelindek t�r�tt h�ts� l�bbal roskad �ssze. V�r �ml�tt a h�ra, a falka sz�tszaggatta a haldokl� �llatot. M�sik kuty�m �llta a hajr�t, �m a farkasok k�t perc alatt felt�pt�k a has�t, �s meg�lt�k.

M�rmost, mint mondtam, ezek a sikond�rok f�lelmetes fenevadak voltak. Magam teny�sztettem �s neveltem �ket. K�l�n-k�l�n meg�t�tte mindegyik a m�zs�t. Mindig vel�k vad�sztam, �s noha most csak kuty�nak emlegetem �ket, megvolt a maguk neve. L�tv�n hal�lukat, al�sz�r has�tott bel�m a felismer�s, mire v�llalkoztam, �s mi j�het m�g ezut�n. Alig n�h�ny perc alatt j�tsz�dott le az eg�sz.

N�h�ny farkas kiadta a p�r�j�t, az �t�dik harck�ptelenn� nyomorodott. �gy is maradt h�rom, melyk k�z�l az egyik f�lbeszak�totta a f�rtelmes tort kuty�im tetem�n, �s ferde szem�t r�m szegezte. Kil�ttem a karab�lyt, elhib�ztam. A farkas fel�m rontott, lovam fel�gaskodott.

Mintha jelt kaptak volna, a m�sik k�t farkas is otthagyta a friss pr�d�t, �s megfordult. Kem�nyen megr�ntottam a kant�rt, �s engedtem a lovamat, hadd v�gtasson az erd� oltalm�ba.

Akkor se n�ztem h�tra, mikor hallottam a morg�st �s a csattan�st, csakhogy ut�na a fog is beleharapott a bok�mba. El�r�ntottam a m�sik musk�t�t, balra fordultam, t�zeltem. Mintha le�lt volna a farkas, de t�ls�gosan gyorsan elt�nt  aszemem el�l. Kanc�m megint fel�gaskodott. H�ts� l�bai megroggyantak, kis h�j�n lezuhantam r�la.

M�r majdnem ott j�rtunk a f�kn�l. Leugrottam a l�r�l, miel�tt �sszeesett volna. Volt m�g egy t�lt�tt pusk�m. Megfordultam, k�t k�zre fogtam a fegyvert, k�zvetlen k�zelr�l r�s�t�ttem a nekem ront� farkasra, �s letaroltam a kopony�ja tetej�t.

K�t �llat maradt. A l� m�ly, h�rg� nyer�t�se harsog� sikolly� dagadt, a legsz�rny�bb hangg�, amit �l�l�nyt�l hallottam valaha. A k�t farkas ler�ntotta.

Megg�rnyedve inaltam a szikl�kon a f�k fel�. Ha �jrat�lthetn�m a fegyvert, az erd�b�l leszedhetn�m �ket. �m egyik fa sem ny�jtotta olyan alacsonyra �gait, hogy el�rhettem volna �ket.

Felugorva pr�b�ltam elkapni egy �gat, de megcs�sztam a jeges havon, �s akkor estem hanyatt, amikor k�zeledtek a farkasok. nem volt id� megt�lteni egyetlen t�zfegyveremet. Maradt a csatacsillag �s a kard, mert a buzog�nyt r�g elhagytam.

Felt�p�szkodtam, �s k�zben mintha az j�rt volna a fejemben, hogy most val�sz�n�leg meg fogok halni. De m�g akkor se jutott eszembe, hogy f�ladjam. �r�lt voltam, eszeveszett. Majdnem vicsor�tottam �n is, ahogy szembefordultam a k�t toporty�nnal, �s farkasszemet n�ztem a k�zelebbivel.

Sz�tvetettem a l�bam, hogy biztosabban �lljak. Bal kezemben a csatacsillaggal, kir�ntottam a kardot. A farkasok megtorpantak. Az els� visszapillantott r�m, azt�n leszegte a fej�t, �s el�getett oldalra. A m�sik mintha l�thatatlan jelre v�rt volna. Az els� megint r�m n�zett azzal a h�tborzongat� nyugalommal, azt�n el�relend�lt.

Megforgattam a csatacsillagot, a t�sk�s casgoly� p�rg�tt. Hallottam h�rg� l�legz�semet. T�rdem megrogyott, mintha el�re akarn�kvet�dni. C�lbe vettem az �llat �llkapcs�t, minden er�mb�l odas�jtottam, de �pp csak horzsoltam.

A farkas f�lreugrott. A m�sik hol el�resz�kkenve, hol elh�tr�lva keringett k�r�l�ttem. Fel�m lend�ltek, olyan k�zel, hogy s�jtanom kelljen a peng�vel �s a csatacsillaggal, azt�n �jra megfutottak.

nem tudom, meddig csin�ltuk, de �tl�ttam a strat�gi�jukat. Ki akartak fullasztani, �s megvolt hozz� az erej�k. Elsz�rakoztak velem. Forogtam, csaptam, h�tr�ltam. kis h�j�n t�rdre is estem. Tal�n f�l�r�ig ha tartott, b�r ilyenkor megsz�nik az id�.

M�r ingadoztan a l�bamon, amikor v�gs� k�ts�gbees�semben kij�tszottam az utols� k�rty�t. Sziklamereven meg�lltam, leengedett fegyverekkel. �k pedig, ahogy rem�ltem, j�ttek, hogy meg�ljenek.

Az utols� pillanatban lend�tettem meg a csatacsillagot, hallottam, amint csontot z�z a goly�, l�ttam jobb oldalt a h�tranyakl� fejet, �s sz�les peng�vel felhas�tottam a farkas tork�t.

A m�sik m�r ott volt mellettem. Agyara belet�pett a nadr�gomba. M�g egy pillanat, �s kificam�tja a l�bamat. �mde �n belecsaptam apof�j�ba a csatacsillaggal, �s ki�t�ttem a szem�t. Elengedett. H�trasz�kkentem, �gy el�g helyem lett, hogy ism�t haszn�lhassam a kardot, amelyet markolatig mer�tettem az �llat mell�be.

Ezzel v�ge volt. A falka elpusztult. �n �ltem.

M�r csak a tulajdon l�legzetemet �s a n�h�ny l�p�snyire haldokl� kanc�m f�ls�rt� sikoly�t lehetett hallani  ah�bor�totta, kihalt v�lhyben.

Nem tudom, �p eszemn�l voltam-e. Nem tudom, gondolatok voltak-e egy�ltal�n, amelyek �tvillantak rajtam. Legsz�vesebben lev�gtam volna magamat a h�ba, azt�n m�gis otthagytam a d�gl�tt farkasokat, �s elindultam a hadokl� kanca fel�.

Amint a k�zel�be �rtem, f�lemelte a fej�t, er�lk�d�tt, hogy f�lt�p�szkodhass�k mells� l�baira, �s �jb�l azt a rim�nkod�, f�lrepeszt�, visszhangos jajsz�t hallatta, amely mintha f�lki�ltott volna az �gbe. �n pedig �lltam a feh�r h�ban, b�multam kap�l�z� mells� l�bait, megt�rtetett s�t�t test�t, melyb�l elsz�llni k�sz�lt az �let, �gnek emelte orr�t, lesunyt f�l�t, �r�si, �rtatlan szem�t, amelyet k�rbe forgatott, m�g tork�n felszakadt a harsog� nyer�t�s. Ak�r egy bog�r, amelyet f�lig beletapostak a padl�ba, csakhogy � nem bog�r volt, hanem az �n verg�d�, szenved� kanc�m. megint fel akart �llni.

Lecsatoltam a nyeregr�l a karab�lyt, �s megt�lt�ttem. �s mik�zben � a fej�t dob�lva, egy utpls� �les sikollyal m�g egyszer megpr�b�lt f�lemelkedni, �tl�ttem a sz�v�t.

Nem szenvedett tov�bb. Mozdulatlanul elny�lt a h�ban, patakzott bel�le a v�r. A v�lgy elcsndes�lt. Vacogtam. Ronda, fuldokl� hangot adtam, csak k�s�bb d�bbentem r�, hogy d�l bel�lem az ok�d�k. Elbor�tott a farkasok szaga �s a v�rszag. Majdnem elestem, mikor l�pni pr�b�ltam.

De minden t�tov�z�s n�lk�l visszamentem a d�gl�tt farkasok k�z�l ahhoz, amelyik majdnem meg�lt, a nyakamba kanyar�tottam, �s alindultam az �sv�nyen hazafel�."