Atilla nagykir�ly birodalm�nak sz�thull�sa ut�n a s�lyos megpr�b�ltat�sok �vei nehezedtek a hun �s a testv�r magyar n�pre. N�melyek feltehet�en h�dolts�gba, m�sok f�gg�s�gbe ker�ltek. Nagy volt a szomor�s�g a szabads�ghoz �s uralkod�shoz szokott �seink sz�v�ben. Rem�ny�ket m�gsem adt�k f�l. B�ztak a magyarok Isten�ben! B�ztak abban, hogy Isten akarat�b�l j�n majd egy uralkod�, aki ism�t eggy� kov�csolja a hun-magyar n�pet, �s vezet�s�vel visszafoglalj�k �seik f�ldj�t, Pann�ni�t, ahol �jra boldogan �s szabadon �lhetnek. Emlegett�k is folyv�st Isten ostor�t, kinek f�l vil�g h�dolt. Az � kardja el�tt bizony minden n�p meghajolt. Az eszes �s kiv�l� hadvez�r, �gek nagyfejedelem uralkod�sa alatt a Mindenhat� mintha lemosolygott volna n�p�re. A kaz�r birodalom hanyatl�snak indult, �s a birodalom hat�rain bel�l �l� testv�rn�pek f�gg�s�ge meglazult. A testv�rn�pek egyes�t�s�nek ideje azonban m�g nem j�tt el. Ami nemcsak a teljes f�ggetlens�get, hanem a r�gi dics�s�g �s hatalom vissza�ll�t�s�t jelentette volna. Igaz, az �gi f�ny �jj�sz�let�s�nek napj�n a f�t�ltos m�r megj�solta, hogy a tud�s n�p�re r�videsen egy dics� kor hajnalodik, amikor minden magyar emelt f�vel n�zhet a j�v�be. Emese �lma (Kurinszky Kata) A j�slatot k�vet� �jszak�n �gek feles�ge, a j�s�gos �s kegyes nagyasszonynak, Emes�nek megjelent �lm�ban Isten szent madara, a Turulmad�r. Alakja mintha Emese b�rsonyos, ac�lk�kes haj�b�l sz�v�d�tt volna, s mell�n egy emberi arc von�sai rajzol�dtak ki. Emese m�lyen meghajolt, fej�t lassan f�lemelte, �s szel�d szem�t az �g k�ld�tt�re vetette. Valami k�l�n�s, fens�ges �rz�s �s nyugalom hatotta �t eg�sz l�ny�t. A Turul alakja ekkor mennyei f�nny� v�ltozott, �s �gy sz�lt Emes�hez Isten k�vete: - N�ped a megpr�b�ltat�sok �veit m�lt�s�gosa n viselte. Isten�t soha nem hagyta el. Ez�rt az �r kegyelm�b�l fiad sz�letik, � �s ut�dai dics� uralkod�i lesznek n�pednek. Ez Isten akarata. A Turulmad�r ekkor nagy sebess�ggel elsz�llt, �s beolvadt a csillagok szipork�z� f�ny�be. Emese fel�bredt. - Fel�bresztem �geket, - gondolta. Ujja m�r majdnem a f�rje v�ll�t �rintette, mikor keze meg�llt, visszah�zta. - Tal�n csak �lom, �lom volt az eg�sz!? A k�pzelet pajkos sz�lem�nye!? - semmi m�s. - gondolta Emese. Emese �vatosan felkelt. Vigy�zott, hogy ne �bressze fel �geket. Mag�ra �lt�tte feh�r b�rsony k�nt�s�t �s csendben kiment. Le�lt az udvar k�zep�n �ll�, lombtalan nagy fa al�. Tekintet�t bizonytalanul, elmerengve a hideg �s ezern yi csillagf�nyt�l ragyog� �gre emelte. Test�t melegs�g sug�rozta �t, �s a sz�ve alatt fogamzott �let elindult a sorst�l meghat�rozott �tj�ra. - �lmos!? �lmos legyen a neve, - gondolta Emese. Arc�t �nfeledt mosoly �lte meg, �s szeme sark�ban az �r�mk�nny gy�ngyszeme csillogott.